Van egy népszerű játék, ami most a tévében is fut, ahol néhány szereplő gyilkos, a többiek ártatlanok, és természetesen mindkét fél célja a győzelem. Már maga a játék is elképesztően izgalmas, és rengeteg viselkedéstudományi szempontból érdekes helyzetet lehet benne felismerni. De ezen belül a készítők előálltak még egy külön játékkal, amit viselkedéselemzőként különösen izgalmasnak találtam.
A tizenvalahány fős társaságot két csoportra osztották, majd külön szobákba vezették őket, ahol mindössze egy nagy piros gomb és egy telefon várta őket.
A helyzet a következő volt: ha az egyik csapat megnyomja a piros gombot, de a másik nem, akkor a gombot megnyomó csapat minden tagja egy napra védelmet kap, emellett pedig a teljes társaság pénznyereménye is növekszik. Ha viszont mindkét csapat megnyomja a gombot, vagy egyik sem, akkor senki nem kap semmit.
Elsőre egyszerűnek hangzik, ugye?
Pedig már ez az alaphelyzet is rengeteg kérdést és dilemmát vet fel.
A két csapat telefonon keresztül kommunikálhatott egymással, egyeztethettek, alkudozhattak, de mindez nem volt kötelező. És már a csapatokon belül is egészen érdekes helyzet alakulhatott ki. Vajon ki mit gondolt a legjobb döntésnek? Mennyire fontos az igazságosság, és mikor írja felül ezt a saját érdek? Közösen hozzák meg a döntést, vagy végül egy-két hangadó véleményét fogadja el mindenki? És vajon tényleg egyetértenek, vagy csak alkalmazkodnak a többiekhez?
Tíz percük volt egyeztetni, majd dönteni.
A műsorban végül a két csapat abban állapodott meg, hogy senki nem nyomja meg a gombot. És így is tettek.
Senki nem nyert semmit. Senki nem adta át a lehetőséget a másiknak.
De vajon ez volt a jó döntés? Morálisan elfogadhatóbb, ha senki nem kap semmit, mint ha az egyik csapat jól jár, és ezzel a közös nyeremény is növekszik? Miért lehet könnyebb lemondani egy lehetőségről, mint elfogadni, hogy valaki más többet nyer nálunk?
Bár ez nem klasszikus fogolydilemma, azért több ponton is emlékeztet rá. Ott van benne a bizalom, a stratégiai döntéshozatal, a kommunikáció, az együttműködés és a versengés kérdése is.
Meg tudják-e győzni a másik csapatot arról, hogy nekik járjon a védelem, miközben ezzel mindenki nyer? Mennyire erős a csoporthoz való alkalmazkodás (*group conformity*) hatása az egyes csapatokon belül? Lehet, hogy a két csapat teljesen más gondolatmenetből indult ki, mégis ugyanarra a döntésre jutott? Ki volt az, aki végül meggyőzte a többieket, és hogyan?
És mi a helyzet az Abilene-paradoxonnal? Elképzelhető, hogy egyesek valójában más döntést szerettek volna, de azt hitték, hogy a többiek ezt támogatják, ezért végül ők is beálltak a sorba? Tényleg mindenki elégedett volt a közös döntéssel, vagy csak mindenki azt gondolta, hogy a többiek azok?
Ezek szerintem mind elképesztően érdekes kérdések. Ráadásul egy ilyen egyszerűnek tűnő játékban is nagyon szépen megfigyelhető, milyen erős hatással lehetnek az egyes szereplők egymásra, hogyan formálódnak a vélemények, és mennyi minden történik egy közös döntés mögött, amit elsőre talán észre sem veszünk.
És hát az életben sincs ez másképp.
Nap mint nap kerülünk hasonló helyzetekbe, akár a munkahelyünkön, akár a baráti társaságunkban, akár egészen hétköznapi döntések során. Akkor miért ne lennénk egy kicsit tudatosabbak? Miért ne figyelnénk meg, milyen hatások érnek minket, hogyan befolyásolnak mások, és mi magunk hogyan hatunk a környezetünkre? És ha ezeket felismerjük, vajon tudunk-e változtatni a saját működésünkön?
Imádtam. Imádom.
Vissza a bloghoz